Levelek 1848-1849

Levelek település az 1848-1849-es szabadságharc idején katonai szempontból kevésbé jelentős település volt, harci cselekmények nem történtek errefelé, egyetlen eseményként megjegyzendő, hogy 1849. július 31-én, a 28. honvédzászlóalj érintette, útban Nagykálló felé.[1] Honvédeket azonban Levelek is adott a hazának és a korszakra jellemző szabályszerű és lelkiismeretes iratkezelésnek köszönhetően neveiket ma is ismerjük.

A leveleki születésű 1848-1849-es honvédek:[2]

Busák János, Drágár András, Fodor János, Fodor Mihály, Grajtzár Mihály, Juhász Ferenc, Kótsár István, Kótsár József, Kováts János, Leku Mihály, Lengyel György, Lőrincz Sámuel, Majláth György, Majoros János, Nagy Mihály, Novák György, Papp György, Papp István, Pásztor András, Rajtik Péter, Szkita Miklós, Tóth József, Turás József

Az avatójegyzékeiket lapozgatva rövid bepillantást kaphatunk személyes sorsaikba, ehhez azonban szükségszerű megismerkedni az akkori kor jogi környezetével.

A leveleki legények négy időszakban kerültek a haza szolgálatába, jellemzően a 10. és a 43. zászlóaljba:

1. 1848 tavaszán megalakult a Nemzetőrség, amely az ország belső rendjének fenntartására irányult. Önkéntes alapon szerveződött. Az úgynevezett toborzó bizottságok a falvakat járták muzsikusokkal, itallal és minden olyan 18. évét betöltött fiatalembert szívesen láttak, aki egészséges volt és meghaladta az 5 láb, 2 hüvelyk (163 cm) magasságot. Ismereteink szerint ekkor 7 leveleki legény csatlakozott.[3]
2. 1848 augusztusában a Nemeztőrség a honvédzászlóaljakkal megegyező hatáskört kapott. Kötelezték a vármegyéket megfelelő számú nemzetőr kiállítására. Ekkor került bevezetésre az úgynevezett újoncilleték fogalma, ami azt mutatta, hogy egy település lakosságszámának arányában mennyi újoncot köteles kiállítani. Ez Levelek esetében 3 fő volt. Amelyik település nem tudott ennyit kiállítani, ott a szóba jöhető legények közötti sorshúzással egészítették ki ezt a számot.
3. 1848 szeptemberében elindult a hadseregszervezés. Ha nem volt elegendő önkéntes, a 18-21 éves fiatalokkal sorsot húzattak. Levelek újoncilletéke ekkor 9 fő volt.
4. 1849 májusában a hadseregszervezés második „kivetése” során a leveleki újoncilleték 3 fő volt.[4]

Mindezek ismeretében számos leveleki érdekességet láthatunk az avatójegyzékekben.

Ha valaki önkéntesen teljesítette az újoncilletéket akkor gyakran ezt „Levelekért” megjegyzéssel jelölték.

 

 Ha a teljesítés nem önkéntes volt, a sorshúzás tényét is jelölték.

 

Megtörtént, hogy leveleki születésű legény más település újoncilletékét teljesítette (pl. ott élt, vagy mindenképpen szeretett volna katona lenni, de a saját falujának illetéke már betelt).

"Nagyhalászért sorsot húzott"

Olyanra is láthatunk példát, hogy valaki egy másik személy helyett teljesítette az újoncilletéket. Ez akkor volt lehetséges, ha egy önkéntest a Nagykállói Avató Bizottság nem találta alkalmasnak és helyére másik újoncot kért, vagy ha egy sorsot húzott újoncot „kiváltottak”, vagyis pénzt fizettek azért, hogy más menjen helyette katonának.

 

Leveleken nem volt mindenkinek újdonság a katonáskodás. Ezt olvashatjuk ki Papp György jegyzékéből, aki korábban Virtemberg-huszár volt, később a Dom Miguel gyalogságnál szolgált (mindkettő harcot próbált, profi alakulatnak számított a Habsburg Birodalom seregében)

 

 

Habár szigorú egészségügyi vizsgálaton estek át az újoncok, kettő érdekesség maradt ránk erről a területről is.

• Rajtik Péter „gacsos” volt, tehát mozgásszervi rendellenességgel született ezért megyei felelősségre vették be.

 

• Másik esetben megjegyzik, hogy Drágár András első fogai ki vannak húzva. Ez azért fontos, mert így nem lehetett lövész. A kor elöltöltő puskái esetében ugyanis a tűzgyorsaságot azzal növelték, hogy a lövéshez szükséges lőport egy kicsi papírtasakba előre kiporciózták, ehhez rögzítették a lövedékként szolgáló ólomgolyót. A lövész elővett egy ilyen tasakot, első fogaival leharapta a végét, a lőport a csőbe töltötte, utána pedig a lövedéket, amihez a fojtást az üresé vált papírtasak szolgáltatta.

 

A korábban említett 23 leveleki születésű honvéd mellett megemlítendő még Illyés István és Virág András, akik nem leveleki születésűek, de leveleki lakosok voltak, azonban más település illetékét teljesítették. Valamint Fedortsák András és Galambos Mihály is, akik nem leveleki születésűek és nem is leveleki lakosok voltak, de valami okból a leveleki illeték terhére állíttattak ki.

Busák János,[5] Juhász Ferenc,[6] Novák György[7] szerepelnek az 1848-49-es veszteségi adatbázisban. Szomorú tény, hogy mindhárman tábori kórházban, fertőző betegségben hunytak el (kolera és tífusz).

Fodor Mihályról több információnk van: 1848-ban saját lovával együtt, huszárként vett részt a harcokban, majd 1849-ben hazatért. 1898-ban, 80 éves korában halt meg Leveleken. Végakarata volt, hogy koporsójába egykori harcos kardját legkisebb unokája helyezze mellé. Az unoka, Papp Anna mindezt 96 éves korában, az 1970-es években mesélte el. Leszármazottjai ma is itt élnek, Fodor Mihály pedig kardjával a leveleki temetőben nyugszik.[8]

Sokkal többet tudunk Leveleki Molnár Ágostonról, aki az 1848-as esztendőben tagja lett Szabolcs vármegye nemzetőrséget szervező küldöttségének, később a Honvédsereg szervezésében, a Nagykállói Hadfogadó Bizottság osztott rá szerepet. Részt vett az újoncilletékek meghatározásában és Levelek település, valamint annak környékén szervezett újoncozásban is. Ezt követően, a szabadságharc nagy része alatt, mint élelmezési kormánybiztos tevékenykedett. Néhány nappal a Világosi fegyverletétel előtt, mint főhadnagy, tagja lett a Védsereg frissen szerveződött 139. zászlóaljának.

Forrásjegyzék:

[1]HU-MNL-SzSzBML-IV.103. Szabolcs Vármegye Újoncozási Küldöttségének iratai, 1848-1849 (Fond) 5. doboz
[2]Hajagos József: A 28. honvédzászlóalj története In: Bene János (szerk.): Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998. 136.p.
[3]Bene János (szerk.): A szabolcsi honvédek Aranykönyve 1848-1849 - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 69. Nyíregyháza, 2013.
[4]Kedves Gyula: Országgyűlés és katonaság – a hadseregszervezés törvényi alapjai 1848–1849-ben. Aetas 31. évf. 1. sz. 2016.
[5]Ne feledd a tért, hol ők elestek - 1848-49-es veszteségi adatbázis VHA/4648-086 VHA/4648-087
[6]U.o. KA. Matr. 04650. 80.
[7]U.o. HM HIM HL 70-sk.
[8]Néhai Kövessi Béla iskolaigazgató saját kutatásairól készült jegyzetei alapján.