Mária Terézia birtok átruházása Niczky Ferenc részére
A Magyar Kamara bejelentése alapján kiadott adománylevél a Bihar vármegyében fekvő, alább leírt birtokrészekre vonatkozóan, tekintetes Niczky Ferenc úr, a Királyi Ítélőtábla ülnöke és hitvese, nemes Ramocsaházy Krisztina részére. 1751. augusztus 27.
MI, MÁRIA TERÉZIA stb. Emlékezetül adjuk stb., hogy Mi egyrészről néhány Hívünk Felségünkhöz benyújtott alázatos könyörgésére, másrészről pedig jóindulatúan figyelembe véve és megfontolva hívünk, tekintetes Niczky Ferenc (a királyi arany sarkantyús vitézi rend tagja és a Mi Királyi Ítélőtáblánk ülnöke) szeplőtlen hitét, hűségét, valamint kitüntetett szolgálatainak érdemeit; aki ősei és elődei dicséretes nyomdokait követve már az 1723. esztendőtől kezdve legelőször a Tiszántúli Kerületi Tábla ülnökeként, majd onnan a már gyakran említett Királyi Táblánkra előléptetve tizennyolc éven át, mindkét helyen ülnöki minőségben, a közjó gyarapodására és a Mi legfelsőbb szolgálatunk előmozdítására fáradhatatlanul és dicséretesen munkálkodott, immár 28 esztendeje;
Ezen idő alatt a különböző közfunkciókban, különösen az Országgyűléseken (diétákon), a küldöttek tanácskozásain, valamint a rábízott eseti bírói bizottságokban hűségesen és állhatatosan szolgált Szeretett Magyar Királyságunk Szent Koronájának, Ágostai Házunknak és már Anyánknak is, és a jövőben is (amint felőle felőle jóindulatúan és szilárdan feltételezzük) hasonló hűséggel és állhatatossággal fog szolgálni;
Továbbá saját elhatározásunkból (motu proprio) és különös kegyünkből a nevezett Riczky Ferenc hitvese, nemes Ramocsaházy Krisztina iránt: a Bihar vármegyében fekvő Váraszó (Valaszkajó), Ürgetegy, Zsiger (Zeghere) és Kalota birtokokban lévő azon birtokrészeket, amelyeket eddig a Mi Királyi Kincstárunk a Nagyváradi Kincstári Birtokok Kerületéhez csatoltan birtokolt;
Valamint minden Királyi Jogunkat, amely a fent leírt birtokrészekben bármilyen módon Minséget illetne, vagy amely bármely okból, módon és jogcímen Felségünkre szállt volna, azok minden hasznával és jövedelmével együtt – tudniillik a megművelt és megműveletlen szántóföldekkel, rétekkel, mezőkkel, legelőkkel, kaszálókkal, cserjésekkel, erdőkkel, ligetekkel, bozótosokkal, közös területekkel, völgyekkel, szőlőkkel és szőlőhegyekkel, vizekkel, folyókkal, halastavakkal, halászati joggal, halastó gátakkal és vízfolyásokkal, malmokkal és azok helyeivel, általánosságban pedig mindennemű javaival és tartozékaival együtt – bármilyen néven is nevezzék azokat –, amelyek a saját valódi határaik és régi határegyezségeik között a fent megnevezett, Bihar vármegyébe kebelezett oláh (váraszói) Ürgetegy, Zsiger és Kalota birtokrészekhez jog szerint és régtől fogva tartoznak és tartozniuk kell;
A fent említett Niczk-i Niczky Ferencnek és hitvesének, Ramocsaházy Krisztinának, valamint a jelenlegi házasságukból eddig született és megfogant, illetve Isten kegyelméből még születendő utódaiknak és örököseiknek:
• a férfiág tekintetében: örökös és visszavonhatatlan jogon,
• a leányág (női ág) leszármazottai tekintetében pedig: zálogjogon (inscripció) és kiváltható módon, 4000 (négyezer) rhénusi forint összege erejéig, amelyet Királyi Kincstáramhoz befizettek.
A férfiág magvaszakadása (kihalása) esetén ezen összeg – kiegészítve a nem magától a birtokból eredő, hanem saját költségen végzett birtokjavítások (meliorációk) értékével, levonva a férfiág által ráterhelt terheket – a fent említett 4000 rhénusi forint erejéig a Királyi Kincstáram szavatossága mellett visszatérítendő; amint azt a kiadott jóindulatú elhatározásom (rezolúcióm) erejénél fogva adtuk, adományoztuk és átruháztuk; sőt jelen okiratunk által adjuk, adományozzuk és átruházzuk a fent leírt jogon tartásra, birtoklásra és használatra (más jogának, de különösen az Isten Egyházainak jogainak épségben tartásával).
Jelen levelünk erejével és bizonyságaként, amelyet kiváltságlevél (privilégium) formájába fogunk foglaltatni, amint azt nekünk természetben bemutatják.
Kelt a mi Szabad Királyi Pest Városunkban, az Úr 1751. esztendeje augusztus havának 27. napján, uralkodásunk 11. évében.
- A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 42. kötet - 159 - 160. oldal (HU MNL OL A 57 - 42 - 0122)